Így kiejtve mindenkinek eszébe jut valami.Most hogy már kilehet merészkedni a meleg szobából,észre vettem hogy ébredeznek a fák,a tulipánok is kidugták magukat.Az jutott eszembe a tv-tudósítások kapcsán,hogy az emberek mennyire fanatikusan tudnak ragaszkodni földjeikhez.Lehet az sivár sziklás hely,homok tenger ,hóval,jéggel borított terület.Senkit megnem sértve arra gondoltam ,ha kiejtem azt a szót:szënt főd,mennyire inkább illik az én kertemre mint másra.Nem dúl rajta öldösődés,vér sem folyik érte,nem terméketlen.Az én földemen áldás van.Amikor tél után kipihente magát,felkinálkozik:itt vagyok rendelkezz velem!Csak annyi a dolgom,hogy gondozzam a növényeket a többit el végzi a föld,az ANYAFÖLD.Milyen szépen fejezi ki ez a szó a gondoskodást,szeretetet.Ezért kell megbecsülni hiszen az életet adja.

Hatalmas köd volt ma reggel.Buksi szokásához híven megint felcsavarta magát a láncával a szilvafához.Persze olyankor olyan szépen tud sírni,hogy segítsen rajta valaki.Ki mástól is várhatna segítséget mint tőlem.Amikor kioldtam egy hatalmas madár szállt el fölöttem egyenesen fel a nagy diófára.Ekkora madarat csak állat kertben láttam még.Alá mentem a diófa alá és ott szemeztünk a hatalmas fülesbagollyal.20 másodperc volt az egész.Hagyta hogy szemügyre vegyem majd rám nézett és elrepült.Szép látvány volt

Tegnap este megint elfelejtettem utántölteni az etetőt.A terasz előtti meggyfán elfogytak a magok.Nem először fordult elő,hogy a széncinegék,ha észre veszik feledékenységem az asztalon levő hamutálcából a csikkeket szanaszét dobálják.Ízleni biztos nem ízlik nekik,különben soha sem nyulnak hozzá,kivéve,ha üres az etető.Két megoldás van:kiüríteni a hamust,a madarakról nem szabad megfelejtkezni.Ma azért volt egy örömem is ,meglátogatott egy tengeric,nagyon szép kis madár,még csak képen láttam.

Összegyültünk.

A baptista imaházban volt a zárása az ökomenikus hétnek.Hanák nagytiszteletű Úr(református)tartotta a szent beszédet.Három dolog fogott meg:

1)A huncutság és a leleményesség különbsége.

2)A kersztyény emberben két farkas lakozik,mind a kettő üvölt,azt kell eldöntenünk melyiknek adunk enni!

3)Egy történet a félelemről.Hatalmas vihar van odakinn,dörög,villámlik.A kisfiú be hívja az édeasanyját mert fél és nem tud elaludni.Az anyuka megnyugtatja,mesél neki,majd elakar menni.A kisfiú kérleli,hogy aludjon vele.Azt válaszolja neki,hogy kisfiam tudod nekem apukáddal kell aludnom.Erre a kisfiú azt válaszolta:Micsoda gyáva nyuszi az én apukám ha ő sem mer egyedűl aludni?!

A történetünk a 80-as évek elején kezdődött.Tizenévesen kerestük a helyünket az életben.Csabival akkor beszéltem először.Talán cigit kért tőlem a művház előtt.Disco volt.Már nem tudom miről kezdtünk el beszélgetni,de egy hét múlva szombaton már kerestük egymást,hogy folytassuk.Nem telt bele néhány hét és azon vettem észre hogy a presszó asztalánál már nem férünk el, össze kellett tolni az asztalokat.Ott ült Csabi,Sanyi,Zoli,Zsolti(akit mi mindig Micinek hívtunk)Peti,Berci,a másik Zsolti,aki Barcikáról járt Cserépbe nagymamájához.Ez volt a mag,de ezenkívül mindíg csapódott valaki hozzánk.Azt tudom ,hogy a nagy alkoholizálások közepette olyan dolgokról is beszélgettünk ami szerintem befolyásolta mindannyiunk további életét.Mi aztán tudtunk örülni,mulatni!Szerettük egymást ugratni az asztalnál.Heten ültünk.Mici bele kezdett egy történetbe,Csabi hangosan ,komolyan a szemembe nézve megkérdezte:

-Téged érdekel?

Azt válaszoltam :-Engem nem! Nem veszed észre hogy Sanyinak mondta!!

Persze Sanyi is vette a lapot:Nekem aztán hiába mondja,magában beszél!!

Ekkor Mici elpirult tudta hogy ugratás,de mégsem tudta folytatni.Szokásunk volt még hívatlanul lakodalmakba járni.Szépen kiöltöztünk,és elmentünk este a lakodalom kapujába.Ahol először csak beszélgettünk,majd az utolsó turnussal beültünk vacsorázni.Ettünk -ittunk,majd megvártuk a menyecske táncot,és mi is bedobtuk a pénzünket a táncba ,mintegy kifizetve a vacsorát.Az egyik ilyen alkalomkor részegen jöttünk haza Zsércről,és Mici megmutatta hogyan kell az út közepén a havas úton fejen állni.De Mici volt az is aki ha berúgott kötözködött az úton(Abban az időben gyalog jártunk Bogácsra,Zsércre)Játékból mindig leállt Zolival,vagy Csabival verekedni.Amikor aztán Micinek odaadták szülei a kocsit,még Répáshutában is sokat megfordultunk.

Végeláthatatlan élményeink voltak.Aztán egyesével oszladozni kezdtünk.Benőtt a fejünk,mindannyian találtunk magunknak társat.Eleinte jöttek a lányok is:Bea,Kati ,Andi.Az élet azóta sem választott el senkit.Számomra azért szép ez az egész,mert mindannyiunkból tisztességes,családjáért élő ember vált.Nem kallódott el senkisem.Ami annyira előhozta most bennem ezt az egészet ,egy szomorú tegnapi esemény.Csabi barátom édesapját kísértük utolsó útjára.Mi a mag Sanyival,Zolival,Bercivel ott álltunk a sírnál.Van akivel 5-10 évenként találkozom.Szanaszét vitt bennünket az élet.Mindíg amikor találkoztunk külön külön úgy váltunk el :egyszer jó lenne már közösen találkozni,jókat beszélgetni,kivel mi történt a hosszú évek alatt.Most elmaradt a beszélgetés,még Boldog Új Évet sem tudtunk kívánni,csak a részvét szavai jöttek.Megöregednek az egykori asztal társaság tagjai,mindenki éli a számára kimért életét,de belül mélyen senkisem szakíthatja szét azt a köteléket, amit mindannyian annak idején olyan gondosan összefontunk.

A napokban nyugdíjjas találkozóra volt hivatalos anyukám Cserépfaluban.Volt ott egy művész,aki tárogatón játszott.Dalt lehetett kérni tőle és édesanyámnak eszébe jutott egy kellemes emlék.Valamikor 68-69 környékén iskolába menésem előtt Miskolcra kerültem kórházba,hogy kivegyék a mandulámat,mert nagyot hallottam.Abban az időben még busz közlekedett Mezőkövesd-Lillafüred között a Hór-völgyön keresztül.Látogatni jött hozzám.Lillafüreden a buszállomáson,ami egy nagy tér volt körülötte erdők,hegyek.A buszról laszállva valahonnan az erdőből megszólalt egy tárogató:

Krasznahorka büszke vára,
Rászállott az éj homálya,
Magas tornyán az őszi szél
Régmúlt dicsőségről mesél.
Olyan kihalt, olyan árva
Rákóczinak büszke vára.

Harcosai rég pihennek,
A bujdosó fejedelemnek.
A toronyból késő este
Tárogató nem sír messze.
Rákóczinak dicső kora
Nem jön vissza többé soha.

Azóta sem tudja elfelejteni,mert olyan szépen szólt,hát ezt kérte.Nekem is mindíg a fülembe cseng,és elszorul a szívem mert ha tárogató akkor Rákóczi,bujdosás és mégis REMÉNY!

Nincs két hónapja hogy UTOLJÁRA találkoztunk.Az úgy szokott lenni,hogy én megyek a járdán,aztán meg áll egy kocsi mellettem.Mosolygós szőke tekintet,kiszáll a kocsiból,kézfogás,mi újság,hogy vagy,hová mész?Mindig sietett valahová,de pár percre megkellett állnia a régi katona ismeretségünk miatt.Kérdezte mi van a régi ismerősökkel,mit tudok róluk.Aztán beszélt magáról terveiről.Órájára nézett és már el is köszöntünk.Először telefont kaptam ,majd a Cserépfalu blogon olvastam a szomorú hírt rólad.Szemtelenül fiatalon,hírtelen hagytál itt csapot-papot.Azt hiszem még nagyon sokáig fogom figyelni a kocsikat a járdáról!!!!

A borsos ízű levelekkel húsokat, kolbászt, hurkát, mártásokat ízesítenek. Kiemeli a babból készült ételek ízét, valamint csökkenti a felfúvódást.
Középkötött, trágyázás utáni friss talajt szereti. Virágzás idején sarlóval vagy kaszával az alsó elágazásnál vágjuk - esetleg kétszer is - , majd szárítás után a növényt lemorzsoljuk és rostáljuk.

Bableves, babfőzelék, burgonyaételek, káposztafélék, saláták, húsételek, gombás ételek, vadpácok, majonéz és különféle mártások fűszere.
Ne főzzük az étellel együtt, csak a főzés befejezése elött pár perccel kell az ételhez adni. Diétás konyhák étrendjében igen használatos, mivel a feketeborsot lehet vele pótolni és egyben gyógyhatása is van.
Gyomorerősítő, felfúvódást gátló, étvágygerjesztő és görcsoldó hatása miatt is értékes fűszernövény. 

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: bőséges napsütést kíván. Hő-igénye: igen melegigényes. Magja 14-16 °C-on csírázik, 1-2 °C-os kisebb fagyokat a kikelt növények azonban elviselnek. Vízigénye: szárazságtűrő, a kelés időszakán kívül nem igényel külön csapadékot. Talajigénye: gyorsan melegedő, humuszos, középkötött talajon fejlődik igazán szépen. Tápanyagigénye: közepes, 3-5 kg érett szerves trágyát, 30-40 g vegyes műtrágyát adjunk ősszel négyzetméterenként.

....hol is lehet elkezdeni,mikor az ember azt veszi észre a fián ,hogy törődik a külsejével,hangulata ingadozik,sokat elmélázik,titkolózik.Aztán csak azon veszi észre magát,hogy betoppannak,és az a másik megszólal:Csókolom!-Mónika vagyok.Betört a szerelem a buksi fejébe ami nem is volna baj,csak én a tempót nagyon gyorsnak találom!Nem tartom magamat régi módinak,de azért úgy gondolom a "beteljesedés" egy szent dolog.Amíg az ember odáig eljut,nagyon sok mindennek meg kell történnie.Hol van itt a megismerés?Próbálkozok elmagyararázni mindent,úgy hogy ne azt érezze hogy én bele beszélek,de igenis kell a felelősség érzet,mert csak akkor érdemes belekezdeni egy komoly kapcsolatba,ha már az megvan!....

Tik-tak,tik-tak(konyha munka,őrszolgálat,24/24).Hogy milyen nehéz volt őrszolgálat után konyha munkára menni,vagy fodítva,nagyon sokunknak át kellett élni.Mindíg tetszett az a jogi csavarás,hogy a hadtáp kisegítés az nem szolgálat "csak "munkára vezénylés.Így aztán hetek teltek el, hogy a klub vagy a kantin közelébe se jussunk.Az egésznek csak annyi hozadéka volt ,hogy hamarabb teltek a napok,nem úgy mint az öregeknek.Nekik úgy telt az idő ,hogy a vén rája megnézi az időt:négy óra.Fél óra múlva ujra ránéz az órájára:négy óra múlt két perccel!!!

Felejthetetlenek azok a konyhai szolgálataim amiket "Sütő polgárival "(Kocsis Karcsi bácsi nevezte őt igy előszeretettel:Sütő László Cserépfalu)éltem át.A sok brómos tea,bab áztatás,üst ,-sárgatányér,sárga pohár mosás,ebédlő,főzőhelység sikálás.A sok szívásban azonban mindig akadtak jó dolgok is.Ami a legjobb volt, hogy mindenből a legjobbat ehettük.Ha nem volt jó a kaja, a szakács össze dobott valamit .Az öltöző szekrényében mindig lapult egy kis fűszer ,tojás,olaj,cukor ,vagdalt konzerv,amiből igazán összetudott dobni valamit.Persze akadt olyan is hogy már kész volt és betoppant Pataki törm.,lefoglalta és elkellett vinni az ÜTI-re( ahol ő szépen az írnokkal  elfogyasztotta.)Persze soha sem haragudtunk rá ezért,jó fej volt ,nem csak az ellátosok szerették.Amit viszont fájlaltam és soha nem tudtam elfejteni:ha véletlenül akadt egy esténk szabadon a körletben,akkor biztos hogy jött a belszolgálat,és küldött krumplit pucolni.Bele tartott két óra hosszába.Ami szép az egészben hogy a konyhán ott lapult egy krumpli pucoló gép.Néztük,nézegettük mit tudhat ,Használni nem igen használták.Sütő Laci is meg mondta ,idézve Kocsis Karcsi bácsit:Amig ebben a laktanyában egy katona is van ,addig nem lesz használva!!Ő megmondta és úgyí is volt..Így aztán katonai pálya futásom alatt sohasem láttam müködő krumplipucoló gépet.

Eljött a bevonulás napja.Hideg február volt.Előző este mindent elkészítettünk a nagy útra.Szüleimen is látszott egy kis feszültség,hiszen"kisfiuk" megkezdi sorkatonai szolgálatát.
A kövesdi vasútállomáson nagyon sok sorstársam,szintén remegő lábakkal,szülői,hozzátartozói körben várták a vonatot.Az apák innen onnan elővették a cefrés üveget,kínálva a bátortalanokat.Nem tudtuk mi vár ránk,de éreztük ha egyszer véget ér már nem azok leszünk akik voltunk.
A miskolci sportcsarnok megtelt velünk.A szülők oda már nem jöhettek.Sorszám alapján tudtuk meg akkor ki hová fog kerülni.Jó volt hallani  mikor a nevemet az MN4565 Cserépfalu alakulat után meghallottam.Mobil telefon akkor még nem létezett és azt sem tudtam hogy fogom szüleimnek a tudomására hozni.Gondoltam egy merészet.Oda mentem a párás ablakhoz,megtöröltem .Hosszas nézegetés után észre vettem szüleimet az udvaron.Elkezdtem ütögetni az ablakokot és egyszer felpillantottak.Én meg elkezdtem "tervtáblás" módszerrel írni:

Édesapám bólintott,el tudták olvasni.Rövid eligazítás után beszállítottak egy buszba és irány haza.Szüleimre gondoltam,akik valahogy majd kikerülnek a Tiszaira és úgy haza-külön!!

Cserépfaluban aztán szépen megkaptuk az oltástSziktusztól,Nagy Zolitól a gépkarabélyt,Gál Imi pedig szépen felöltöztetett minket.
Az alapkiképzésből főleg azok a dolgok maradtak meg,amiket soha sem fogok elfelejteni:Megtanultuk a rendszeres napirendi pontokat,milyen az igazi stokizás(gyufásdoboz  mérce segítségével).A rengeteg alaki kiképzést(amit a lábunk sinylett meg az új bakancs miatt)De a 17km-es menetgyakorlat volt számunkra újoncoknak az igazi élmény.Nem tudom a korábbi turnusban elő fordult-e,de mikor megtölthettük kulacsainkat sörrel,az nem semmi volt.A két szakasz parancsnok:Gondos Karcsi és Pálosi Gyula segítségével.A falusi kocsmában 3-4 ember iszogatott mikor betoppant az udvarra 3 szakasz ,lehettünk úgy 80-an.Mindenki megtöltötte kulacsát,úgy vigyáztunk rá mint a szemünk fényére.Aztán számolgatni kezdtük a napokat várva a katonai esküt,ami a miskolci Petőfi laktanyában volt.

1828 jan.5.Az első írásos emlék a cserépi református egyházközség matriculájából.A 6. generáció vagyok,de viselem a nevét és tovább adtam.Köszönöm Nemes Királj Márton.

Hozzám került ëgy 1903-as kiadású biblia,ami nagymamám testvéréé volt.A hátsó lapokra régi szokás szërint bejegyëzték a családban történt fontos dolgokat.Így mëgtalálható a rokonság összes tagjának születési,kërësztëlési dátuma,valamint az elhalálozások és hogy hová lëttek temetve.Vannak nevek amiről soha së hallottam,de ëgy beírás nagyon jólesëtt!Még 1963-ból:



Furcsa volt látni így lëírva.Kár hogy a mai utódok már nem ápolják ezt a hagyományt,milyen sok imformáció veszik így el,mert ma még úgy gondolják,hogy ezëk nem fontosak.Pedig eljön az a pillanat amikor rájövünk, hogy érdemës mëgtartani.Ebben az internetës világban sokkal nagyobb értéke van ëgy elsárgult fotónak ,könyvnek mert embëribb!!

Eger.Kisasszony temető.   1944 november 20.-án felgyógyulás után a kórházat elhagyhatja egy 38 éves asszony.Otthon várja két kislánya.Mielőtt azonban haza indulhatna szeretteihez,az oroszok elkezdték ágyúzni a várost.Találat érte a kórházat.A halottakat ebbe a temetőbe temették.A két kislány azóta öreg nagymama lett.A sírt ma már csak én az unoka gondozom,mert ők már annyira gyengék.Ma tettem rendbe.Vissza idéztem magamban azt a pillanatot,amikor már nem volt tovább.Értelmetlen háborúk,értelmetlen halálok és nem marad csak az utódok emlékezete.Azt hiszem ott a sírnál találkoztunk.Az imádság áthidal éveket, időt távolságot.

Gazdag Erzsébet: Cinege etetés

Hej, télidő, hej, zord idő
Elkéne most a hócipő!
Ha volna hozzá ködmön is,
S ha már kívánok sapka is!

- sóhajt a kis madár,
Míg ablakpárkányomra száll.
Kopogtat:Kopp-kopp, hallod-e?
Ablakodat kinyitod-e?

Adsz-e ebédre jó magot?
Már három napja koplalok.
Fáztál-e télen éhesen?
Én ázom-fázom s éhezem.

Már nyitom, nyitom, cinege,
Gyere, meleg van idebe!
Itt van szalonna, friss köles,
Csak válogass, csak csipegess!

Odább hussan a kis bolond,
És csupa félés, csupa gond.
Kiszórom a magot neki.
Rám pislog, aztán fölszedi.

Ma reggel,amikor elkezdett világosodni,megtöltöttem magokkal a teraszon az etetőt.Bebújtam a konyhába és vártam őket.Nem kellett sokáig várnom,szerintem a távolból már figyelhettek mikor jöhetnek.Ilyen látványban még nem volt részem!A papír doboz szélén egymás mellett ült a széncinege,barátcinege és a kék cinege(őt én kishercegnek hívom szépsége ,fürgesége miatt)Amíg a széncinegék egymással voltak elfoglalva ki mikor következik,a barát cinege hármat is fordult napraforgó magért.A fa ágakon megjelentek a mezei verebek.Ma már ők sem zavarnak ,mivel azt olvastam védett madarak lettek.Jött még egy pinty is meg egy ökörszem is de a cinegék kergetőzése miatt nem maradtak sokáig.Zajlik az élet a teraszon.Szerencsére Rózsika a befogadott cica nem vesz róluk tudomást.Elvan az egereivel ,meg a tőlünk kapott kajával.

Így hogy Ők itt vannak velünk, segítenek rácsodálkozni a természetre,a szürke hétköznapok szinesebbé válnak.Pedig ők nem tehetnek semmiről,csak teszik a dolgukat amilyennek teremtve lettek.Köszönöm!

Ma sikerült nagyot alkotni a bográcsban.Erdélyi lucskos káposzta készült.Már egy hete tervezgettem,nem tudtam lesz -e hozzá alapanyag(anyagi okok miatt)Végül is összejött,kivéve a csombort!Erről a fűszerről még sohasem hallottam,de itt a faluban a boltosok sem!Azt olvastam a lucskos káposzta elképzelhetetlen nélküle,hát én megcsináltam.Olyan finomra sikeredett,hogy estére üres lett a nagy bogrács.Persze a kreativitásomat kiéltem,utólag bevallom,hogy birs alma szeleteket is főztem bele(ami teljesen szétfőtt benne)A lényeg az ,hogy egyszer ki kell csomborral is próbálni.

Végeztem a kert letakarításával,már csak a szántás van hátra és pihenhet a föld.Meg lett az eredménye izzadságos munkámnak,mert a pincében van 6 mázsa krumli,a padláson30 kilogram bab és 60 kiló lila hagyma.Kicsit féltem ettől az évtől, hogy hogy fogok egyedűl megbírkózni vele.Csak arra támaszkodhattam amit eddig ellestem,vagy megkérdeztem.A lényeg az hogy csinálni kell és akkor a föld meghálálja az erőfeszítését az embernek.Kevés eső esett,de amikor nagyon nagy szükség volt rá mindig meg jött.Nekem csak kapálnom kellett,hogy fejlődjenek növényeim.Jövőre már biztos könnyebb lesz a babot karózni,krumplit töltögetni,permetezni.Amikor azon gondolkodunk mit kellene főzni,nagyon jó hogy van mihez nyúlni.Nekem még az íze is más mindennek,mert tudom hogy az én munkám is benne van!

Buksi nagy bánatára a teraszra szokott néhány napja.Furcsa egy teremtés.Őt nem lehet megsimogatni,de neki a lábunkhoz szabad dörzsölődni.Ő egy ilyen cica!Nagyon be akar vágódni,mert az összes egeret amit a környéken megfog felhozza a lépcsőn és hatalmas nyávogásba kezd míg ki nem jövünk.Persze Buksinak is égnek áll a szőre tőle.Megvan kötve így nem tudja elűzni a portáról.A tekintetéből azt lehet kiolvasni:Nézzétek milyen nagy vadász vagyok!-Tessék engem befogadni,nekem helyem van nálatok!Nem tudom télen hogy lesznek el a cinegéim a teraszon,de amíg leesik az első hó,majd kitalálunk valamit,úgy hogy maradhatsz!

Tegnap Szomolya legtávolabbi gyümölcsösébe hívtak füvet kaszálni.Az út( látványnak sem utolsó)hatalmas réten ,erdők között,öreg fenyőfák között vezetett.Ennyi cseresznyefát életemben nem láttam szépen megművelve.Munka közben arra gondoltam,a régi szomolyai emberek hogy a fenébe tudtak ilyen messze gyümölcsöst művelni!A meglepetés akkor ért igazán amikor kiértem a sor végére a fűkaszámmal.Az első hatalmas cseresznye fa alatt egy jelző tábla volt leszúrva,rajta egy tábla,melyre pontokkal a következő volt beleírva:

Bojtár lajos

Cserépfalu,Kossuth út 44

(Ilyen kicsi a világ a távolságok ellenére.A tábla a régi gazdáját jelöli a földnek)

Szombat volt.Lázasan készülődtünk napokig.Lányom megnyert egy angliai tanulmányi utat.(Megszerezte a középfokú angolt és ötösre le is érettségizett belőle.)Szűkös anyagiak miatt csak a legszükségesebbekkel tudtuk ellátni.Az indulás előtti napon többszáz kilométerről meglátogatta barátnője.A rengeteg tenni való között mégis örömmel töltött el,hogy most először vendégül tudtunk látni valakit a saját házunkban!Azt hiszem lányom is ezt élte át.(Előtte augusztusig olyan körülmények küzött éltünk anyósomnál,amit nem kívánok senkinek.Hatan összepréselődve két szobában,ahol nem lehetett elférni anyósom szekrényeitől,sosem tudva mikor gopndolja meg magát és ránknyitva kutathat göncei között!Ráadásul mindig éreztette hogy ő befogadott minket.Elköltözésünk előtt azt találta mondani:az Isten vinne el benneteket!Hát elhozott!!!Nem hiszem hogy rászolgáltunk,pedig én is megtettem mindent ,segítettem amiben csak tudtam.Az elköltözésünknek az lett az ára ,hogy megszünt az a kis pénz is,ami kisegített bennünket-nem tőle volt,de az egy másik történet) ...............Szóval vendégünk volt egy pápai lány....

Tegnap még  mind a ketten tudtuk hogy 27.-e van.Arra nem is gondoltunk hogy lesz huszonnyolcadika is!Akkor is szép idő volt(bár most egy kicsit borul)Nagy volt a készülődés,szépítkezés,smink,irány Egerbe fényképeszkedni.Nagyon szép volt a Népkert,a fél város levolt zárva,mert akkor vitték körbe az országban a Szent Jobbot.Ez a kép akkor készült:

A templom  mellett elhaladtunk(oda nem szabad volt bemenni,mert kirúgtak volna a  beosztásomból)szólt a zene.A polgári ceremóna után eleredt az eső,de csak annyira hogy megázzunk,utána el is állt.Haza érve megkezdődött a mulatás.Ma az anyósom piacra vitte a cseresznyét,szokásosan indult a nap,feleségem munkahelyére készült,amikor megszólalt a telefon.Anyu volt.Sok boldogságot kívánt a házassági évfordulónhoz!(Ő neki azért nevezetes mert apuval,aki már pár éve meghalt ezen a napon együtt ünnepeltek.Szintén házassági évfordulót).Akkor nekünk sem hétköznapra esett május28!

Szokásosan indult a nap.Felkelés ,le a boltba ,reggeli készités.Előkészültünk a babgulyás készítéséhez a kertben.A fiúk ahogy kell ,jöttek is ,ne hogy kimaradjanak valamiből.Mindenki tudott valamit segíteni.Délre elkészült(azt hiszem ilyen finomat még sohasem főztem,ennyi ragadt rám a seregből!)Nem emlékszem mikor ültük az asztalt együtt körbe mind a hatan(eddig többnyire helyhiány miatt kellett mindig felváltva enni a konyhában.Jó ez a nagy terasz mert oda kipakolva körbe tudjuk ülni az asztalt,-ja és valaki mindig távolszokott lenni.Most össze jött .Azt hiszem egy apának ez jelenti az igazi boldogságot!!Ebéd után amikor lesúroltam a bográcsot,szólt a legnagyobb fiam:-Apa egy félóra múlva rá érsz?Nem tudtam hírtelen hogy mire gondol,próbáltam elhessegetni hogy még sok dolgom van.De félóra múlva újra szólt:-Apa szeretnék megborotválkozni,megtanítasz?Erre már nem mondhattam nemet(én is gondoltam már rá hogy lekellene húzni az arcáról,de vártam még vele utána úgy is mindig kell borotválkoznia majd.Szóval ma megtörtént az első!Előttem van még mindig amikor megszületett babaként a rózsaszín arca,milyen puha babás volt......most meg.Hiába múlnak az évek ,ez az élet rendje hozzá tartozik a férfivé váláshoz