Gazdag Erzsébet: Cinege etetés

Hej, télidő, hej, zord idő
Elkéne most a hócipő!
Ha volna hozzá ködmön is,
S ha már kívánok sapka is!

- sóhajt a kis madár,
Míg ablakpárkányomra száll.
Kopogtat:Kopp-kopp, hallod-e?
Ablakodat kinyitod-e?

Adsz-e ebédre jó magot?
Már három napja koplalok.
Fáztál-e télen éhesen?
Én ázom-fázom s éhezem.

Már nyitom, nyitom, cinege,
Gyere, meleg van idebe!
Itt van szalonna, friss köles,
Csak válogass, csak csipegess!

Odább hussan a kis bolond,
És csupa félés, csupa gond.
Kiszórom a magot neki.
Rám pislog, aztán fölszedi.

Ma reggel,amikor elkezdett világosodni,megtöltöttem magokkal a teraszon az etetőt.Bebújtam a konyhába és vártam őket.Nem kellett sokáig várnom,szerintem a távolból már figyelhettek mikor jöhetnek.Ilyen látványban még nem volt részem!A papír doboz szélén egymás mellett ült a széncinege,barátcinege és a kék cinege(őt én kishercegnek hívom szépsége ,fürgesége miatt)Amíg a széncinegék egymással voltak elfoglalva ki mikor következik,a barát cinege hármat is fordult napraforgó magért.A fa ágakon megjelentek a mezei verebek.Ma már ők sem zavarnak ,mivel azt olvastam védett madarak lettek.Jött még egy pinty is meg egy ökörszem is de a cinegék kergetőzése miatt nem maradtak sokáig.Zajlik az élet a teraszon.Szerencsére Rózsika a befogadott cica nem vesz róluk tudomást.Elvan az egereivel ,meg a tőlünk kapott kajával.

Így hogy Ők itt vannak velünk, segítenek rácsodálkozni a természetre,a szürke hétköznapok szinesebbé válnak.Pedig ők nem tehetnek semmiről,csak teszik a dolgukat amilyennek teremtve lettek.Köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.