Megkezdték a dédnagyapám házának elbontását.Viszontagságos tulajdonosi pályafutása alatt annyira lepusztult,hogy a környék szégyene lett.Soha nem lehetett megszerezni mert csillagászati összeget kértek érte.Mindig attól féltünk,hogy valaki befészkeli oda magát és nem lehet kitenni,pedig már elég élet veszélyes volt A tető beszakadt,a kémény ledőlt és a az udvaron landolt összetörve lécet ,cserepeket.Végre megoldás született,az önkormányzat a közhasznú munkásokkal elbontatja.Mikor ott jártam,nézelődtem,nem-e maradt valami ,ami családomhoz köthető,de a sok mocskon szemeten kívül ott nem maradt semmi.Mindent eltüzeltek,ami éghető volt.Valami mégis maradt:egy kis üveg.Rajta néhány szó:Pohó,H.M.Vásárhely,Ispán.Mivel még nem láttam ilyen üveget,haza jőve egyből beírtam a googlebe.Az alábbi kis plakátot találtam 1914-ből.Ez a kis üveg dédnagyapám idejéből való.talán neki volt szüksége a sós borszeszre.A padlás tapasztott földjéből került elő.Így üzen a múlt kései unokáknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.