Mici tegnap hazajött.Utoljára.

A szemünk előtt cseperedett fel,vált igazi kandúr macskává.Rózsika,az anyja megtanította mindenre.A közös játékok mind azt szolgálták ,hogy nagy"vadásszá " válhassék.Még a múlthéten is büszkén mutogatta a teraszon a fogott verebet.Az ő szabadságát nem lehetett korlátozni.Akkor jött ,ment amikor csak akart.A konyha ablakon közlekedett,ott várt reggel,hogy a lábamon felszaladva megkapja parizerét.(ez a szokása nyáron fájdalmasabb volt,ha rövid nadrág volt rajtam!)Nagyon szeretett a mellkasomra pihenni,szemben az arcommal hunyorítva dorombolni.Többször is elment napokra,mindig tudtuk :jönni fog.Tegnap lenn voltam a kapunál az ólban pakoltam .Öt perc múlva a teraszról hallottam Mici hangját az erdő felől.Nem szokott nyávogni,csak halkan beoson,nehogy Buksi észre vegye(sohasem tudtak összebarátkozni)Nem jött ,de amikor lenéztem a kapuhoz ott feküdt elernyedten.Felemeltem ,felvittem a teraszra,de nem akart mozdulni.A simogatásra reagált,dorombolni kezdett.Ott feküdt ,de levittem a műhelybe ,vittem neki vizet,ennivalót,remélve hogy kipihenni magát és magához tér.Nem így lett.Mici reggelre örökre "elment"..Azért furcsa most a hiánya,mert az anyja csak elment,és nem láttuk többet.Mici minden erejét össze szedve haza jött.Fájdalma nem igen lehetett ,mert sérülés nyoma nem volt rajta ,a szeme a szája nem tükrözte.

KÖSZÖNET A SZERETETÉRT!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.