A borsos ízű levelekkel húsokat, kolbászt, hurkát, mártásokat ízesítenek. Kiemeli a babból készült ételek ízét, valamint csökkenti a felfúvódást.
Középkötött, trágyázás utáni friss talajt szereti. Virágzás idején sarlóval vagy kaszával az alsó elágazásnál vágjuk - esetleg kétszer is - , majd szárítás után a növényt lemorzsoljuk és rostáljuk.

Bableves, babfőzelék, burgonyaételek, káposztafélék, saláták, húsételek, gombás ételek, vadpácok, majonéz és különféle mártások fűszere.
Ne főzzük az étellel együtt, csak a főzés befejezése elött pár perccel kell az ételhez adni. Diétás konyhák étrendjében igen használatos, mivel a feketeborsot lehet vele pótolni és egyben gyógyhatása is van.
Gyomorerősítő, felfúvódást gátló, étvágygerjesztő és görcsoldó hatása miatt is értékes fűszernövény. 

 

A virágzás kezdetén, július elején vágjuk először.
Elszórja magját, ezért önmagát fenntartja. A kertben olyan helyet keressünk számára, hogy a kikelő palánták nyugodtan fejlődhessenek. Magvetését márciusban végezzük.

 

 A régi falusi kertek kemény szárú, apró levelű és virágú, szabályos gömb alakú növénye. A szinte csipkebokorszerű növény rendkívül érdekes és vonzó. Illata és hatóanyaga a borséra emlékeztet, de annak káros hatása nélkül használhatjuk ízesítésre, fűszerezésre. Különféle gyógyító hatása is ismert. Illatos kiskerti növény.

 

Származása, elterjedése. A mediterrántól Iránig őshonos. Az északi tájak kivételével egész Európában - és más földrészeken is - konyhai fűszer- és gyógynövényként vonták kultúrába. Kisebb mennyiségben országunkban is termesztik. Kiskertjeinkben csupán szórványosan lelhető fel.

 

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. A borsot pótolja, diétás ételekben nélkülözhetetlen. Illóolaját a konzerv- és a likőripar is hasznosítja. A mai angolszász konyha egyik legfontosabb fűszere. Alapanyagként a gyógyszeripar is felhasználja. Értékes beltartalmi anyagokat találunk a növényben (1-2% illóolajat, csersavat, cukrot, nyálkát, keserüanya-got, gyantát, vasvegyületeket stb.).

 

Növénytani jellemzői. Egyéves, kissé fásodó, keményen lágy szárú, borsillatú növény. Gyökérzete erősen elágazó. Szára 35-50 cm magas, dúsan elágazik, tövénél elfásodik, zöld, lilás, barna színű, ritkásan szőrös. Levélzete csaknem ülő, apró, széles, lándzsás, keresztben átellenes levélkékből áll, olajtartó mirigyekkel. Virágzata leveles álfüzér, virágai aprók, lilás rózsaszínűek vagy fehérek, hímnősek, egész nyáron át nyílnak. Termése négy részterméskére hasadó makkocska. Magja kicsiny, gömbölyded, feketésbarna, pereg. Ezermagtömege 0,5-0,6 g. Csírázóképessége 50-80%-os, magja csupán 1-2 évig használható, 2-3 hét alatt kel ki. Tenyészideje a keléstől a magvak éréséig 130-150 nap.

 

 

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: bőséges napsütést kíván. Hő-igénye: igen melegigényes. Magja 14-16 °C-on csírázik, 1-2 °C-os kisebb fagyokat a kikelt növények azonban elviselnek. Vízigénye: szárazságtűrő, a kelés időszakán kívül nem igényel külön csapadékot. Talajigénye: gyorsan melegedő, humuszos, középkötött talajon fejlődik igazán szépen. Tápanyagigénye: közepes, 3-5 kg érett szerves trágyát, 30-40 g vegyes műtrágyát adjunk ősszel négyzetméterenként.

A bejegyzés trackback címe:

https://kiruapu.blog.hu/api/trackback/id/tr951568059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása