A történetünk a 80-as évek elején kezdődött.Tizenévesen kerestük a helyünket az életben.Csabival akkor beszéltem először.Talán cigit kért tőlem a művház előtt.Disco volt.Már nem tudom miről kezdtünk el beszélgetni,de egy hét múlva szombaton már kerestük egymást,hogy folytassuk.Nem telt bele néhány hét és azon vettem észre hogy a presszó asztalánál már nem férünk el, össze kellett tolni az asztalokat.Ott ült Csabi,Sanyi,Zoli,Zsolti(akit mi mindig Micinek hívtunk)Peti,Berci,a másik Zsolti,aki Barcikáról járt Cserépbe nagymamájához.Ez volt a mag,de ezenkívül mindíg csapódott valaki hozzánk.Azt tudom ,hogy a nagy alkoholizálások közepette olyan dolgokról is beszélgettünk ami szerintem befolyásolta mindannyiunk további életét.Mi aztán tudtunk örülni,mulatni!Szerettük egymást ugratni az asztalnál.Heten ültünk.Mici bele kezdett egy történetbe,Csabi hangosan ,komolyan a szemembe nézve megkérdezte:

-Téged érdekel?

Azt válaszoltam :-Engem nem! Nem veszed észre hogy Sanyinak mondta!!

Persze Sanyi is vette a lapot:Nekem aztán hiába mondja,magában beszél!!

Ekkor Mici elpirult tudta hogy ugratás,de mégsem tudta folytatni.Szokásunk volt még hívatlanul lakodalmakba járni.Szépen kiöltöztünk,és elmentünk este a lakodalom kapujába.Ahol először csak beszélgettünk,majd az utolsó turnussal beültünk vacsorázni.Ettünk -ittunk,majd megvártuk a menyecske táncot,és mi is bedobtuk a pénzünket a táncba ,mintegy kifizetve a vacsorát.Az egyik ilyen alkalomkor részegen jöttünk haza Zsércről,és Mici megmutatta hogyan kell az út közepén a havas úton fejen állni.De Mici volt az is aki ha berúgott kötözködött az úton(Abban az időben gyalog jártunk Bogácsra,Zsércre)Játékból mindig leállt Zolival,vagy Csabival verekedni.Amikor aztán Micinek odaadták szülei a kocsit,még Répáshutában is sokat megfordultunk.

Végeláthatatlan élményeink voltak.Aztán egyesével oszladozni kezdtünk.Benőtt a fejünk,mindannyian találtunk magunknak társat.Eleinte jöttek a lányok is:Bea,Kati ,Andi.Az élet azóta sem választott el senkit.Számomra azért szép ez az egész,mert mindannyiunkból tisztességes,családjáért élő ember vált.Nem kallódott el senkisem.Ami annyira előhozta most bennem ezt az egészet ,egy szomorú tegnapi esemény.Csabi barátom édesapját kísértük utolsó útjára.Mi a mag Sanyival,Zolival,Bercivel ott álltunk a sírnál.Van akivel 5-10 évenként találkozom.Szanaszét vitt bennünket az élet.Mindíg amikor találkoztunk külön külön úgy váltunk el :egyszer jó lenne már közösen találkozni,jókat beszélgetni,kivel mi történt a hosszú évek alatt.Most elmaradt a beszélgetés,még Boldog Új Évet sem tudtunk kívánni,csak a részvét szavai jöttek.Megöregednek az egykori asztal társaság tagjai,mindenki éli a számára kimért életét,de belül mélyen senkisem szakíthatja szét azt a köteléket, amit mindannyian annak idején olyan gondosan összefontunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.