Szombat volt.Lázasan készülődtünk napokig.Lányom megnyert egy angliai tanulmányi utat.(Megszerezte a középfokú angolt és ötösre le is érettségizett belőle.)Szűkös anyagiak miatt csak a legszükségesebbekkel tudtuk ellátni.Az indulás előtti napon többszáz kilométerről meglátogatta barátnője.A rengeteg tenni való között mégis örömmel töltött el,hogy most először vendégül tudtunk látni valakit a saját házunkban!Azt hiszem lányom is ezt élte át.(Előtte augusztusig olyan körülmények küzött éltünk anyósomnál,amit nem kívánok senkinek.Hatan összepréselődve két szobában,ahol nem lehetett elférni anyósom szekrényeitől,sosem tudva mikor gopndolja meg magát és ránknyitva kutathat göncei között!Ráadásul mindig éreztette hogy ő befogadott minket.Elköltözésünk előtt azt találta mondani:az Isten vinne el benneteket!Hát elhozott!!!Nem hiszem hogy rászolgáltunk,pedig én is megtettem mindent ,segítettem amiben csak tudtam.Az elköltözésünknek az lett az ára ,hogy megszünt az a kis pénz is,ami kisegített bennünket-nem tőle volt,de az egy másik történet) ...............Szóval vendégünk volt egy pápai lány....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.