Ma nem kellett a fiúkat költögetni 10-11 óra között.Általában ilyenkor hétvégén elég soáig szokták nézni a tévét.Tudják ,hogy én szoktam legkorábban felkelni.Megmondtam nekik este,ha nem fekszenek le,egyedül is neki kezdek a szalonna sütésnek.Péntek délután elkészítettük a tűzhöz a fát,vágtam botokat.Ma mikor felkeltem már szállingóztak is ki az ágyukból.A legnagyobb fiamnak megengedtem,hogy ő gyújtson alá.Kiosztottam a nyársakat a szalonnával.Sikerült egy egész szeletelt(kilós)kenyeret tele csepegtetni.Volt aki már nem bírta kivárni a végét és közben is majszolta a kenyeret egy kis paradicsommal.A nagylányom is oda jött kenyérért meg a feleségem is .Szóval együtt volt a "csapat".Hiába ez nagyobb élmény mint parizert,joghurtot reggelizni.Nekem is nagy élmény volt a kertünkben ,szép zöld környezetben.Azt hiszem többször meg kell ismételni hétvégeken(a koleszterin azt csinál amit akar!!)fő hogy érezzük:a hétköznapokat lehet élménydússá is tenni.

(ezeket a kis történeteket az mn4565 freeblogba küldtem)

Ahogy az lenni szokott,minden bezárásra itélt alakulatba a felszámolás előtt rengeteg pénzt,energiát bele öltek.Nem volt ez másként Egerben,Nagytarcsán,Vácegresen sem.Ez a történet a cserépi laktanya bezárása előtt történt meg.

Új födkábel lefektetésén döntöttek.Sorkatonák kezdték el ásni a laktanyába vezető út mellett az egy méter mély,félméter széles árkot.A technikai helyettes fejében megfordult a gondolat ,segítséget kellene kérni valahonnan.Így jutott el a szentistváni orosz laktanyához.Az ellenszolgáltatásról nem tudok ,de tény hogy kölcsön kaptunk egy árokásó traktort egy orosz katonával,akit mi csak Ivánnak hívtunk.Jó dolga volt nálunk.Igaz a kiképzési időt végig dolgozta,de kiemelt kaja normát kapott és tettszett neki a "szabad élet" (volt biztos összehasonlítási alapja!)Az igazi történet akkor kezdődött amikor egy hónap elteltével a technikai helyettes,aki perfekt beszélt oroszul vissza kisérte volna Ivánt a traktorjával.A laktanya kapuban a szolgálatnak elmondta hogy vissza hozta a katonát.A kapusok pedig ráförmedtek ,tünjenek el innen,nem hiányzik innen semmi féle katona,technikai eszköz plána.Semmilyen ráhatás,nem segített.Az őrnagy sehogy sem értette a dolgot,hosszas veszekedés után vissza indultak Cserépbe.Egészen addig nemértette a dolgot,míg a késő esti órákban meg nem jelent nála a szentistváni orosz parancsnok.Nagy elnézés kérések közepette kiderült,hogy a laktanyájuk nagyon magas szintről ellenőrzést kapott ,és hogy a hiány ne derüljön ki,törölték a nyilvántartásukból Ivánt is,meg a gépet is!!!

Másnap szépen minden a helyére került,de ez a történet is mutatja,milyen állapotok voltak abban a "néphadseregiben".

Szerző: kiruapu

• Szerkesztés...

84 áprilisában sikeresen befejeződött kiképzésünk : őrkatonának Aszalón.A specceseket Debrecenbe vitték ,az összes többit alapkiképzésre.Az eskü után még vissza mentünk Miskolcra a Pezőfibe,hogy másnap elhozzanak "anyaalakulatunkhoz" Cserépfaluba.Mint ahogy ez lenni szokott,a vének már nagyon várták a friss húsokat,mivel a megcsappant létszám helyett ők adták ki a szolgálatokat.De nem csak a szolgálatok miatt,hanem az eltávok,szabadságok miatt is.A 30 %-ot minden körülmények között be kellett tartani!Mi a kis zöldfülűek alig vártuk hogy megtudjuk milyen az "élet" a hegyen,van -e egy-két öreg aki majd egyengeti pályafutásunkat.Este aztán beindult az élet.Jöttek a vének mustrára ,a sok beszólás közepette ment a sika- mika.Ha jól emlékszem Tirpák Laci volt az ÜTI.Csinált egy létszáellenőrzést,felhívta az öregek figyelmét hogy nem szeretné meg tudni hogy szórakoznak a kopaszokkal.(Utólag rádöbbentünk,hogy ezt csak a mi megnyugtatásunkra mondta)Mert bizony nem nézett ott ránk senki hogy mit csináltatnak velünk.A Belszolgálat is csak aszisztált,hiszen surcitársaik toltak ki velünk.Ekkor ismertem meg a bolond Bodnárt(mindenki csak így becézte,mert volt egy kis beütése)Ide- oda tették míg végül malacos katona lett:"D szd.PK"(D=disznó)Oda jött hozzánk és elkezdett mesélni:éjszaka ne aludjatok el,mert az öregek a surranóitokat a körlet mögötti őrtorony alá fogják vinni.Ti pedig ha érte mentek az őr azonnal lőni fog rátok(mivel őr kiképzést kaptunk nevettünk rajta mert az őrnek megelőző intézkedéseket kell tenni fegyverhasználat előtt)Ő nevetve csak annyit mondott,-Itt másként van mint ahogy levan írva!

Eljött éjszaka fél három ,mindenki elaludt,csak engem nyugtalanított a dolog.Egyszer csak nyílt halkan a körlet ajtó,valaki bejött egyenesen az ágyam felé.A stokim alól kivette a surcimat és elment.Én hallkan utána,be a mosdóba,elkezdtem hallgatózni.Hallom hogy az őr kiabál:Állj ki vagy!? Hallottam a választ is :Bodnár vagyok,hoztam egy kopasz surranóját!

No húzzál el Öcsém,nem tudod ki az ÜTI!!?(Tirpák Lacinak attól függetlenül nagy tekintélye volt)Így az én Bodnárom kénytelen kelletlen vissza osont a surcimmal.

Míg katona voltam sohasem említettem neki hogy ezt velem megtette.Hanem egyszer évek múlva a vonaton találkoztunk :megismert.Ő kalauz lett,én meg vissza mentem a kohászatba.Elmondtam neki hogy én tudtam a surcis dologról.Ő akkor bocsánatot kért tőlem,jót nevettünk,majd menni-e kellett a jegyeket ellenőrizni(Van abban egy kis igazság..rendőr,postás,vasutas..)

A pontos idő!

Mielőtt ezt a velem megtörtént eseményt megosztanám a kedves olvasóval, egy pár sorban, illő megemlékezni  azokról az emberekről, akiktől annak idején Cserépfaluban sokat tanultam.

Ezek a nevek fogalom voltak: Óriás,Gömbi,Kiscsőr,Nagycsőr,Pástörzs,Turbó,-és még sorolhatnám, de tiszteletből nem teszem, hiszen voltak olyan nevek is amik nem biztos hogy ebbe a blogba valók. Jó ezekre az emberekre visszagondolni, mert attól, hogy a feladatát mindenki elvégezte tisztességgel, megtanulhattuk hogy az életben kell más is,:főleg egy kis csibészség,de sohasem a másik kárára.

25-ös mellék

Az öreg katonák, akiknek már centijük volt mindent kitaláltak a kopasz katona bosszantására és hogy véletlenül se felejtkezzenek meg, hogy az öreg rájának hány napja van még hátra.

Oszlopmenet

Kutatva katona élményeim között csak elő bukkan mindig egy szomorú élmény,ami nagyon sokszor előjött már.

Az is közrejátszhatott hogy az új szolgálati helyemre azon az úton utaztam egy felsőtárkányi kollégámmal meg Nagy Zolival, aki Cserépből leszerelt,de én vissza csalogattam a seregbe. Nem találta helyét idekinn(valahol  ő is katonának született). Ez az út Kerepestarcsa határában van, nagy, hosszú lejtős, egyenes út. Miért olyan emlékezetes? Mert itt álltunk meg a kilométer hosszúságú oszlopmenetünkkel. A "rendszerváltás" úgy döntött kilövi a laktanyát alólunk. A technikát lábon(kerekeken) vittük a dunántúlra. Ezen a lejtőn álltunk meg, míg a rendőrség megérkezik és át kisérhetnek bennünket Budapesten. Én a vége felé voltam kocsi pk, így láthattam azt a rengeteg Krazt, Rábákat , Zileket. Szép látvány ennyi kocsi a sötétben kivilágítva és csak halad, halad a megadott cél felé!

Nagyon nehéz volt elhagyni akkor a falut. Tudtuk egy korszak véget ért. Hányan de hányan tudták mi a dolguk, megtették amire felesküdtek.

Azt az út szakaszt ezért nem tudom elfelejteni.

Szerelem az EÁP-on

Szerencsés fickónak éreztem magam,mert nem volt barátnőm amikor bevonultam.Nagyon nehéz volt amúgy is elviselni a kiképzés nehézségeit,hát még ha az a tudat is gyötört volna ,hogy nem lehetek a kedvesemmel.Tudom ,amikor volt egy kis szusszanatnyi időnk,kiképzési szünet,vagy takarodó előtt a surcitársak milyen sóhajtozások közepette írogatták leveleiket.Mi csak nevettünk rajtuk akik egyedül voltunk.Persze nekünk is jó lett volna valaki,mert amikor mesélgetni kezdtek a nőkről,feleségekről(olyan is volt aki  már várta gyermeke megszületését)szájtátva hallgattunk.Katona ember agyában ha statisztikát készítettek volna ,toronymagasan vezetett a NŐ!

Aztán hozzászoktunk,hogy a hosszú eltáv csak nekik jár,a szabadságok kivételénél is előnyben részesültek.A karácsonyi ünnepeknél egymásközt eldöntötték a haza utazást.Mi legjobb esetben szilveszterre,de nekem már este 10-re vissza kellett menni.Végül is nem szólhattam semmit,mert otthon voltam,csak az bosszantott ,hogy a buli még utána következett volna.Szóval sok gond volt velük.Rengeteget kavartak.Nem ritkán egymás alá is,nem számított olyankor hogy az egyik már megírta ,hogy utazik,aztán a másik megkerülve mindeféle szolgálati utat,a század parancsnokkal megíratta a könyvét.Ilyenkor aztán csak főtt az írnok feje,kit húzzon le,mert a létszámot tartani kellett.

Mindezekből szerencsére kimaradtam.Nekem aztán mindegy mikor engednek haza!

De jött a nyár és rövid eltávon voltam.Unoka tesómék összehoztak MÁRTIKÁVAL.Nagyon tettszett a dolog ,elmentünk disco-ba,sokat sétáltunk.Aztán azt mondta a lány nekem :A szerelmesek szoktak maguknak választani egy csillagot!Meg választottuk a legfényesebbet,amit szépen betályoltam magamnak.Mikor vissza kellett mennem igazán elkapott engem is az érzés, nem itt kellene lennem!!

Másnap beosztottak EÁP-ra.Szokásos szolgálat,kieresztek,beeresztek ,jelentkezem az előljárónál,jelentem a mozgásokat.Takarodó után félórával megtettem az esti lelejentést.Vettem egy nagy levetőt,ez a nap is eltelt,kiültem a lépcsőre és nézni kezdtem a csillagomat.Beszaladtam papírért,tollért és írni kezdtem:

Csillag

A földről az égre nézni,s látni a csillagot.....
most csak ennyi jut esténként belőled.
S talán csak azóta fényesebb a többinél,hogy egy érzés levilágítson a szívembe.
Akkor is tudtam már,nehéz lesz
-vele barátkozom...
-meg egy érzéssel,mely valahol találkozik!

Ülök a kövön,agyam nem fogja fel
mit szemem érzékel a végtelenben.
Úgy maradtam.Szemem rátapadt
szívem dobog,sűrűbben,Érzem!
Jól esik most orromon fújni a füstöt.
Nem látják,s nem szólnak érte hogy:
-Ezt nem így szokták!
Lent,de fennt is becsaptak
mert hisz "Szép az élet,dalolj,nevess..."
-de boldog csak akkor leszek,
ha érzel valamit, ha egy csillag fényesebb.

Szép volt akkor ott az EÁP előtt,egyedül a sötétben,fenn ragyogott a csillagom ,és hiába volt a laktanya körül dupla kerítés mégis én voltam a legszabadabb!

HARCI SZÜNETBEN

Ezt a kis történetet azért mesélem el mert rám is nagyhatással volt.Abban az időben még nem voltunk ellátva minden féle "felvilágosító" eszközökkel.Ha  társainknál a szekrényben megbujt egy-két fekete fehér fénykép,vagy Bíró Icás naptár,az már maga volt a gyönyör és felváltva jártunk nézegetni.Persze az eltávról visszajöttek is tudtak mesélni  nőügyeikről.Tudtuk hogy némelyiknek a fele sem igaz ,mégis jó volt hallgatni.A kitalált történeteket úgy tudták előadni hogy nem eggyel-másikkal még álmodozni is lehetett.Ezek a történetek aztán előjöttek ha volt egy kis kiképzési szünetünk.

De volt azért félig valós élmény is.Nyár volt.Három napos HKSZ gyakorlat .Ahogy illik volt benne minden:málházás,hadtáp kitelepülés,vv,-laktanya védelmi riadó,őrségmegerősítés és persze a specceseknek a technikánál mindenféle gyakorlás.Szerettük az ilyen alkalmakat mert ilyenkor felemelt étkezési norma volt,nem utolsó sorban,hogy aki volt katona az megesküszik,hogy a gulyáságyúban főtt bab gulyásnál nincs finomabb  a világon(hála Pataki Janinak!).A második este megtörtént a csoda!Szünetet rendeltek el és a faház előtt engedélyezték a filmvetítést.Ha jól emlékszem havi rendszerességgel kaptunk filmet kölcsön Miskolcról.Letelepedtünk a földre és elindult a filmvetítő:A postás mindíg kétszer csenget

Mondanom sem kell hogy akik ismerték a filmet alig várták a pikáns jeleneteket.Én addig soha sem hallotam erről( Jassica Lang azóta is kedvenc szinésznőm !)Hála az akkori technikának nem sokba tartott vissza csévélni a filmet az asztal jelenethez.Ötször- hatszor is megnéztük.Az igazsághoz hozzátartozik,hogy a film alatt ahogy figyeltem voltak akik el-el tünedeztek.Ők tudták hogy miért(de mi is tudtuk!)

Aztán folytatódott minden ahogy abba hagytuk,de mindenki feldobottan tette a dolgát utána!A film megtette a hatását.

Még Nagytarcsán szolgáltam,amikor kollégáim gyakran elvittek a kerepesi Auchen-be .Szinte kötelező volt olyankor bevásárlás után meglátogatni a kínai éttermet ahol mindig édes-savanyú leves ettünk érdekes íze miatt.A napokban a kertünből leszedtük a sóskát.Feleségem olyan finom mártást készített belőle amilyet még soha sem ettem.Az az íz közelített hozzá amit a kínaiban ettünk,de ez  felülmúlta!!!

Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat **teljesen a tiéd,** és adja meg lelkednek a dal, a
tánc, a hála és a szeretet szabadságát.

Ez mindannyiunké!'

"Tavasz van:                                   

Bolond kis méhek köröznek,poroznak!"

Valamikor így kezdtem a versem.Most amikor virágfelhőbe öltöztek a cseresznye fáink,barack fáink,szilva fáink,eszembe jutottak -e sorok.A bolond szó helyett inkább bolondost használnék.A madaraim is elvannak foglalva a párkereséssel,odu építéssel.Bőséges ennivalót találnak már.Nem kell a teraszon repdesniük mikor töltöm fel dió béllel napraforgó maggal.A kertbe is elültettem a korai magokat,a borsó saláta ki is kelt.A krumpli is jó helyen van már a földben.Tavasz van ,de már a télre készülünk.Legyen minden a pincében,legyen mihez nyúlni.Az ünnep is elmúlt.A legkisebb fiammal meglocsoltuk a közeli hozzátartozókat,neki még ez nagy élmény,"ne hogy elhervadjanak"!

De másról is szólt ez az ünnep!Látjuk a megújuló természetet,illat árban úszik minden érezni a föld szagát,megfogható a tavasz jelenléte.Akinek pedig  lelke nyitott, mindenek fölött azt éli át,hogy a FIÚ feltámadott,ÉRTÜNK,hogy legyen ÉLETÜNK!!!!

Most, hogy nagyreményű miniszter elnökük távozni kényszerül igazi szomorúság száll rájuk.
Ők csak akként mérték a helyzetet(véres szájú ,öreg nyugdíjasok,ertéelen,tévékettőn pihengetők,
hogy kisfalunk főutcáját biztos megfogja csináltatni, ha már erre jár a szomszéd faluba,ahol a kihelyezett kormány ülést tartogatták.Ennyit tudnak felfogni,mindenről az a ronda orbánviktor tehet(talán még a világgazdasági válságról is!)
Hogy eztán mi lesz nem tudni.Egyenlőre az út marad amilyen,hátha jön egy hasonló formátumú ember,ők maradnak biztos párt választók.
Ja és ők fognak dönteni a mi sorsunkról is!!!

  Talánok

                     Talán még most születik,
                     Talán,és ez a fontos.
                     Talán, mert ha egyáltalán nem
                 a  Talán után kire gondolsz?
                     Talán egy jó valakire?
                     Talán az a valaki "EMBER"?
           eljön-e Talán közénk?
           Igen!!- Talán majd egyszer!


             TAAVIRARATOZOM

ITT VAGYOK KEZEIMMEL SZORGALMATLAN
HANGYAAKKAL EERINTKEZEM
FAARADOK EES TOELUK LESZEK BUEDOESKEES
MEGSZEEPUEL A RAGYA MEEG MINDIG
AZT HISZIK EEN VAGYOK A MAAS
NINCS KIBEN HIGGYEK EZ IS A DOMB TUL
                      Király OLDALALA


                 Árvácska

Elsuhanó idő,a másodperc mutató megbolondult.Szeretne végképp eltüntetni valakit.
De legyen bármely gyors,optimizmusra annyi jel sincs hogy lássam ,de valahol van és ez elég.
Meg egy utolsó kép:
Látom ahogy az álmos arcú kertész búcsút vesz a virágocskától és kusza álmot sző,amelyben mesebeli
királyfi képében valami varázsigét dúdolva életre kelti.Önmagát is.

Szép volt az ünnep.Feleségemmel kokárdával,zászlóval ünnepeltünk kisfalunkban.Az Önkormányzat tanult a félresikerült megemlékezésekből,olyan színvonalas műsort láthattunk,ami felért egy színházi előadással. Nekem mégis az tette emlékezetessé,hogy ez volt az első olyan ünnep,amikor a végén nem hangzott el a világosi fegyverletétel.Pont ezért nem szerettem sohasem ilyen alkalmakra járni,mert mindíg keserű szájízzel kellett a végén eljönni.Október 23.-a sem telt el úgy hogy ne november 4.-ével fejeződött volna be,hogy jöttek az orosz tankok,és a szabadságharcot leverték.Március 15.-e egy kezdet volt tele elszántsággal,hittel,hazaszeretettel.Petőfi,Jókai Vasvári,Táncsics,Pilvax,Nemzeti Színház,12 pont.Ha már nagyjaink annyira szeretik az elbukást emlegetni,akkor legalább a legfontosabbat ne felejtenék el:az oroszoknak tettük le a fegyvert, és nem azoknak,akik ellen fellázadtunk:a HABSBURGOKNAK!!!

Az éter hullámain ismertük meg egymást.Levélváltások az interneten,helyzetjelentések innen is onnan is.Megfogott mély értelmezései,tisztánlátása,aggodalma magyar nemzettestvérei iránt.Tavaly rövid időre haza ugrott,így az időbe nem fért bele a személyes találkozásunk.Akkor találkozhatott utoljára beteg édesanyjával,aki a napokban végleg itt hagyta ezt az elcsúfított világot.Vajon mit érezhetet az anyai szív,mikor gyermekét egy világ választja el tőle és tisztában volt vele,hogy soha többé nem láthatja?Rájöttem milyen ajándék az hogyha elérhető közelben vannak szülők és gyerekeik(Még akkor is ha vannak surlódások,másként gondolkodások)Nincs jogunk őket felelőssé tenni semmiért,hiszen az életet sem tőlük kaptuk,ők csak részesei lettek a teremtésben.Nagyon fontos dolog tehát(ha nem a legfontosabb!)minden körülmények között a család egységét fenntartani nekünk,akiknek még megvan a lehetőségünk,mert csak így lehet szebbé,nemesebbé tenni a világot!

(Ezek már nagy szavak,de valahogy élni kell a hétköznapokban.)

Két hét telt el a betörés óta.Az öreg néni akitől a nyugdíját elvették biztos nem felejti azt az éjszakát.Afiataloknak kellett a pénz játékgépbe vagy"szerre".Előre eltervezve rontottak a nénire,akit mivel ellenállt megis vertek.Gyorsított eljárásban tárgyalja a bíróság az ügyet,mivel forrónyomon az ellopott pénzt még aznap visszaadták.A fiatalok szüleit ismerem hiszen nap mint nap találkoztam velük.Az eset után nem tudtak kijönni a házukból,mert az emberek szemétől,megvetésüktől félve saját házukban elbújva azon tűnődtek hogy ez velük hogy történhetett meg,ők nem ilyen fiúkat neveltek!Ma találkoztamaz egyik elkövetővel.Barátnőjével karonfogva,vidáman sétálgattak az úton.Közönséges hétköznapi arcokkal,a megbánás semmi jelét sem tanusítva.Így járnak közöttünk az elkövetők?A következő tárgyalásig ....

Ez is megvolt.Gyermekeink megint megmutatták,mit tudnak tanáraik vezetésével.Emlékszem mikor én voltam gyerek,ránk volt bízva minek öltözzünk be.Szüleink meg lázasan készítették amiket kitaláltunk és amihez volt "alapanyag".Így lettünk Rózsa Sándorok,túrórudik,Piroska és a farkas,tündérek stb.most nem sok egyéni elképzelést láthattunk szülőként.A nyugati kultúra majmolását igen.Voltak itt szambások,afrikai bennszülöttek,kínai sárkányosok.Látványnak szép volt.A tanárok elképzeléseit elvárásait a gyerekek maradéktalanul teljesítették.Ezt a farsangi bált a világ bármely pontján megtarthatták volna.-Csak nekem még mindig az az érzésem mintha Magyarországon élnénk.(A neve arra utal!!)

Boltba tartottam kerékpárral.Örültem ,mert a forgalmas fő úton nem jártak kocsik.Lazán tekertem amikor a másodperc tört része alatt,mint a villámcsapás úgy ért az eset.Egy hatalmas szürke folt húzott el az orrom előtt,a kerékpár első kerekének neki csapódott valami.Majd leszédültem,nem sok kellett hogy az árokba boruljak.Nagy nehezen megálltam,akkor láttam meg a  galambot a földön,fehér tollai körülötte.Az üldözője egy hatalmas ragadozó madár már távoljárt.A galamb csak nézett rám,majd átsétált az úton.Utána mentem.Az egyik háznál a lépcsőre is felszállt.Gondoltam nem lehet nagy baja,de azért a viselkedkedésén azt vettem észre hogy sokkot kapott,mert csak nézelődött és nem tudta hol van.Gondolkodtam mitévő legyek.Három méternél nem engedett közelebb.A lábán észrevettem hogy gyűrűzött.Remélem visszatalál gazdájához.A nagy ilyedség után mégis öröm töltött el:elütöttem, de megmentettem az életét!

Volt eszembe ,hogy felkellene keresnem.Most hogy fotókon láttam milyen lepusztult állapotban van,inkább nem!Maradjon csak meg az emlékezetemben olyan amilyen volt.20-éve hogy elhagytuk,azóta a természet fokozatosan visszaveszi,talán olyan titokban ahogyan felépült annak idején.A többi fotókon megannyi ismerős-ismeretlen arc mosolyogva,kemény katonás nézéssel,van aki csibészesen tekint a fényképezőgépbe.Hol vannak ők?Mert azok az élet pillanatok ott készültek fenn a cserépi laktanyában,erdővel,drótkerítéssel körülhatárolt,őrkatonákkal,kutyákkal védett élettérben,parancsok,kötelezettségek között,ahol az embernek másodpercre bevolt osztva az ideje.Így múlik el minden!Hétköznap van,de ha megállunk egy pillanatra és elmerengünk akkor rájövünk mégis megérte átélni:MINDENESTŐL!http://mn4565.mindenkilapja.hu/

Napok óta figyelem a fürdőszoba járólapjait.Piros ,vércseppekre emlékeztető nyomok tüntek fel időről időre.Ezek olyan foltok voltak,mintha valaki mezítláb járkálna és vérzik a lába.Először csak kérdezgettem a fiaimat ,kinek vérzik a lába?Megszoktam már hogy a fiúk(hárman vannak) ilyenkor vagy tagadnak ,vagy egymásra mutogatnak .Megnéztem mindenkinek a talpát,sehol semmi,a zoknik is tiszták voltak.Csak idegesített hogy akkor más vérezhet!Jobban szemügyre vettem őket de nulla eredmény.Ma megint olyan lett,gyorsan megkérdeztem ki volt a fürdőszobában?A legkisebb szólt :-Én voltam!Vizslatom ,semmi különös rajta,ráadásul zokniban és papucsban van.Kezembe került papucsa,és akkor látom meg,hogy piros zsírkréta darab van a sarkára ragadva!!!Kipróbáltam ,tényleg az volt.A vége egy jó nagy nevetés lett és elnézést kértem fiaimtól: mert nem csaptak be!

Ilyenkor 40-en túl kezdenek az ember eszébe jutni olyan dolgok,amiket akkor amikor történt nem is feltételez ,hogy valamikor fontos lesz.Emléket állítok ennek a négy nagyszerű embernek,akik annak idején a 60-70-es években Cserépfaluban húzták a nótát nagyon sok lakodalomban.Sajnos már senki sincs közülük,elmentek.Emlékszem amikor a 90 után kezdett a légkör tisztulni kazettán megmutattam  édesapámnak a székely himnuszt,nagyon meglepődtem,mert azt mondta nekik mindig el kellett játszani egy bácsinak aki székelynek vallotta magát.Ilyen dolgokról előtte sohasem beszélt,hogy vannak SZÉKELYEK is. Halványan emlékszem egy előadásra is, amit falusi amatőr színészek adtak elő a művházban.Ők szolgáltatták a zenét .Azt hiszem az volt a címe:A falu rossza.   Hétköznapi emberek voltak a hétköznapokban,de volt bennük valami plusz:a zene szeretete,a közösség a mulatás!!

Őt is felismertem.Nem mer a többiek közé jönni,csak a bokrokon száll,ugrándozik.Szeretném őket egyszer együtt látni a megyfán:széncinege,fenyőcinege,barátcinege.

Tegnap délután egy fél hét eltelte után elgondolkoztam,hogy miért is vagyok fáradt. Eleinte a kevés alvásra és a sok stresszre fogtam, de most végre megtaláltam az igazi okát!Azért vagyok fáradt,mert túl sokat dolgozom! Tudniillik 10 millió lakosa van Magyarországnak. Ebből 3,5 millió nyugdíjas,ami azt jelenti,hogy a maradék 6,5 milliónak kell elvégezni MINDENT! Hétszázezren tanulnak,ami azt jelenti,hogy a maradék 5,8 millióra marad az összes munka,de 800 ezren a kormánynak dolgoznak,így marad 5 millió.Félmillió embert alkalmaz a katonaság. Lenne még 4,5 millió aktív.600 ezren még iskolakötelezett kor alatt vannak.Ha számba vesszük az összes munkaerőt,aki a parlamentben, polgármesteri hivatalokban,állami támogatású intézményekben, dolgozik,megkapjuk ugyebár azt a maradék 1,5 milliót,akire a tényleges munka elvégzése hárul.Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban,van táppénzen,hozzájuk jön a félmillió munkanélküli,s máris láthatjuk:pontosan 700000 ember osztozik a terheken. Ja... és most olvastuk a legújabb statisztikát:jelenleg 699.998 ember van börtönben,ami azt jelenti,hogy mindössze két emberre maradt minden munka: Rám és Rád. Te most éppen netezel..... Köszi baz*m*g!!!

Azt hiszem ez a vasárnap sokáig emlékezetes marad számomra.Olyan szép és megható volt.Három szereplővel:anya,apa és a "nagy"lány.Hogy mi zajlott le az nem is annyira fontos.A vége az ami nagyon szép volt.A nagylány megölelte és megpuszilta szüleit!Igazából nem lehet hibáztatni senkit sem a kialakult helyzetért ,az egymáshoz fűződő viszonyról,mert lehet egymástól eltávolodni,de elszakadni soha.Valami ilyesmit éreztem,amikor boldogságomban könnyeimmel küszködtem.Azt éreztem nem volt hiába való "kék sisakos"szerepbe lennem!

Elment a hó ahogy jött,párolog a föld a napsütéstől.Fehérlenek a hóvirágok a terasz előtt.A természet még téli álmát alussza,de a cseresznyefén a széncinegém már a nyitnikéket énekli.Biztos szép lesz az első tavasz itt az új házunkban(nekünk új)Alig várom már a virágokat,rügyeket zöd füvet,reggeli madárcsicsergéseket,hogy ne kelljen bebújni a melegre a szobába:nyitni kék!!

Mi,akik még nem éltük át a háború borzalmait ,értetlenül állunk.Értelmetlen halálok szedik az áldozataikat.Hihetetlen hogy hányan elmentek:Jani,Karcsi,Laci,Dezső,Józsi bácsi...és akik ebben a pillanatban nem jutnak eszembe.Sokszor átfordult az agyamban az "éles" helyzet,-hogy élem át.Át lehet-e egyáltalán élni?Tomi is elment:akire csak úgy emlékszem az örökös mosolygós ,viccelődős.Túl fiatal volt még ahhoz hogy elmenjen.Neki "sűrűre" sikeredett rövid pályafutása.Elsodort egymástól a sors,de híre eljutott hozzám is.Kedves Tomi!Nyugodj békében ,legyen az álmod szép!!!

Ha nem ismernél fel:Buksi vagyok.

Most,hogy sorra csuknak be a nagy cégek,hatalmas a dolgozók munkanélkülivé tevése.Napról napra csak azt hallani :itt-ott mennyi embert bocsájtanak el.Milyen jó hogy annyi multi,nagy cég jött be kishazánkba,hozta a tőkét,munka helyet teremtett,amiért adókedvezményben részesültek.Nem kellett volna mégis valamilyen alapot létre hozni az ő pénzükből,amiből finanszírozni lehetne az utcára kerülőket,mert én csak azt veszem észre hogy ebben a nagy gazdasági válságban pucolnak a pénzükkel,munkahelyeket megszüntetve.Persze lehet hogy nem jól látom!