Azt hiszem ez a vasárnap sokáig emlékezetes marad számomra.Olyan szép és megható volt.Három szereplővel:anya,apa és a "nagy"lány.Hogy mi zajlott le az nem is annyira fontos.A vége az ami nagyon szép volt.A nagylány megölelte és megpuszilta szüleit!Igazából nem lehet hibáztatni senkit sem a kialakult helyzetért ,az egymáshoz fűződő viszonyról,mert lehet egymástól eltávolodni,de elszakadni soha.Valami ilyesmit éreztem,amikor boldogságomban könnyeimmel küszködtem.Azt éreztem nem volt hiába való "kék sisakos"szerepbe lennem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.