Eltelt egy év a tavalyi találkozásunk óta.Sikerült úgy egyeztetnünk az időpontot hogy mindenki el tudjon jönni Cserépfaluba.A valamikori hatunkból most huszonöten lettünk családostól.Meg is jegyezte Pista(polgi) milyen kár hogy egyikünk sem lakik a faluban!Igen így hozta a sors hogy szanaszét kerültünk.Mégis vissza vonz ez a hegyekkel ölelt kis falu,fiatalságunk színtere.Feleségem megfigyelte,hogy egymásközt a viselkedésünkön meglátszott,hogy a 25-30 évvel ezelőtti énünket adjuk.Átéljük újra azokat a pillanatokat,amiket közösen éltünk:a jó kedv,egymás ugratása,snóblizás,énekelés,ivás.Csak jönnek,jönnek a történetek végeláthatatlanul,közben az asszonyok krumplit pucolnak,beszélgetnek,

a gyerekek akik  sohasem voltak még együtt most társasoznak,kártyáznak(internet elvonási tünetek nélkül! -jól érezték magukat)Jó volt látni őket,még azt is mikor a nagyobbak lementek a Zsoldosba.Elgondolkodtam,hogy eszembe nem jutott volna 30 éve hogy a fiam,aki a nevemet viseli elmegy a barátaim fiaival inni!Ott a Borpajtánál vissza pörögtek az idők.Hallgatva a barátok mindennapjait ,mindegyikünk tele van küszködéssel,gonddal,bajjal.Jó lett volna az időt megállítani ott, akkor!-de az élet megy tovább,tesszük a mindennapos dolgainkat,és várjuk a jövő nyarat,hogy a sorrendben harmadik találkozásunkkor újra össze borulhassunk és énekelhessük:

"Csak azt ne kérd ,hogy máshogy éljek, Én már úgy sem változok! Otthonom nincs földön-égen,lányok szívében lakom."(100 folk Celsius)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.