mert ha tárogató...
2009.12.23. 14:10
A napokban nyugdíjjas találkozóra volt hivatalos anyukám Cserépfaluban.Volt ott egy művész,aki tárogatón játszott.Dalt lehetett kérni tőle és édesanyámnak eszébe jutott egy kellemes emlék.Valamikor 68-69 környékén iskolába menésem előtt Miskolcra kerültem kórházba,hogy kivegyék a mandulámat,mert nagyot hallottam.Abban az időben még busz közlekedett Mezőkövesd-Lillafüred között a Hór-völgyön keresztül.Látogatni jött hozzám.Lillafüreden a buszállomáson,ami egy nagy tér volt körülötte erdők,hegyek.A buszról laszállva valahonnan az erdőből megszólalt egy tárogató:
Krasznahorka büszke vára,
Rászállott az éj homálya,
Magas tornyán az őszi szél
Régmúlt dicsőségről mesél.
Olyan kihalt, olyan árva
Rákóczinak büszke vára.
Harcosai rég pihennek,
A bujdosó fejedelemnek.
A toronyból késő este
Tárogató nem sír messze.
Rákóczinak dicső kora
Nem jön vissza többé soha.
Azóta sem tudja elfelejteni,mert olyan szépen szólt,hát ezt kérte.Nekem is mindíg a fülembe cseng,és elszorul a szívem mert ha tárogató akkor Rákóczi,bujdosás és mégis REMÉNY!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek